Egy kisbaba érkezése hatalmas öröm, de számos kihívást is rejt magában. Friss, 849 édesanya részvételével készült felmérésünk célja az volt, hogy feltérképezzük, melyek azok a területek, amelyek a legnagyobb nehézséget jelentik az első év során. Természetesen nincs két egyforma baba, minden édesanya és család helyzete egyedi, de ennyi válasz alapján mégis kirajzolódhat előttünk egy kép arról, hogy az édesanya szerep mely aspektusai jelentik a legnagyobb kihívást a baba első évében. Ha láthatóvá válnak a legnagyobb kihívások és elkezdünk ezekről beszélgetni, akkor talán ahhoz is közelebb kerülünk hogy hogyan is lehetne ezeken a kihívást jelentő helyzeteken, periódusokon jobban átsegíteni babát és édesanyát egyaránt.
„Egy gyermek születése egy új életciklust indít el a család életében, éppen ezért a pszichológia normatív krízisként határozza meg. Normatív, mert a fejlődéssel törvényszerűen együttjár, ugyanakkor mivel új szerepek születnek, új működésmódra van szükség, és lényegében egy teljesen új családi rendszer áll fel, ez minden esetben kihívással teli időszak.” – mondta el elöljáróban az első év kihívásairól Hegedűs Linda pszichológus.
A legfőbb kihívások
Alább olvasható hogyan rangsorolták a kérdőívünket kitöltő édesanyák a felsorolt kihívásokat. Minden esetben három részből áll össze egy-egy blokk: összefoglaljuk az eredményt, felsoroljuk a bejelölt válaszok számosságát, végül pszichológus szakértőnk értékelésével zárjuk.
Alvásproblémák vezetik a listát
A válaszadók többsége az alvásproblémákat nevezte meg a legnagyobb kihívásként. Az édesanyák 60%-a nyilatkozott úgy, hogy az alváshiány jelentősen megnehezítette a mindennapjaikat. A kisbabák gyakori éjszakai ébredése és a nappali altatás nehézségei komoly fizikai és mentális megterhelést jelentettek.
Bármennyire is nehéz újra és újra felkelni a babához, ne hagyjuk sírni, mert ennek számos negatív következménye lehet hosszú távon.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 133 (16%)
- Kissé volt problémás: 204 (24%)
- Időnként volt csak nehéz: 252 (30%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 163 (20%)
- Rettenetesen nehéz volt: 84 (10%)
„Nem véletlen, hogy az első év nehézségei közül az alváshiány a leginkább embert próbáló feladat, hiszen az alvás alapvető fizikai szükséglet, éppen ezért lemondani róla lehetetlen. Ugyanakkor az újszülöttek alvási szokásai biológiailag nagyban eltérnek a felnőttekétől, és ehhez alkalmazkodni komoly kihívást jelent.
Habár egy újszülött összesen akár 16–18 órát is alszik egy nap, ezt csak rövid szakaszokban teszi. A gyakori éjszakai ébredések, a rövid nappali alvásokból fakadó kimerültség érzelmi ingadozásokhoz, fokozott stresszhez és akár szülés utáni depresszióhoz is vezethet. Ráadásul hosszú távon komoly kihívás elé állítja a szervezetet, mind fizikailag, mind mentálisan.Az alváshiánnyal együtt csökken a lelki rugalmasság, az empátia, ami aztán megmutatkozhat a kapcsolati kommunikációban is, jelentős feszültséget, konfliktust generálva a családon belül.
Éppen ezért a szülők támogatása kulcsfontosságú ebben azidőszakban. Nagyon javaslom a leendő szülőknek, hogy tervezzék meg, kitől és milyen segítséget tudnak majd igénybe venni az első időszakban. A főzés, takarítás kiszervezése mellett érdemes arra is megteremteni a lehetőséget, hogy az a szülő, aki éjszakázik, napközben tudja pótolni a kimaradt órákat a regenerálódás érdekébe.
Mindezekre a baba érdekében is szükség van, hogy a szülők képesek legyenek válaszkész módon reagálni a csecsemő fokozott igényeire, ne hagyják például sírni, nyugtassák meg, hiszen a biztonságérzet és az egészséges kötődés alapvető fontosságú a gyermek pszichés fejlődés szempontjából.” – fogalmazta meg a pszichológus.
Táplálás – nem mindig egyszerű
A táplálással kapcsolatos nehézségek szintén sok anyát érintenek. Az édesanyák 32%-a találta kihívásnak a szoptatást vagy a hozzátáplálás kezdeti szakaszát. A tejtermelés ingadozása, a babák étvágytalansága vagy a megfelelő hozzátáplálási módszer megtalálása komoly stresszt okozhat azokban az esetekben, ahol ez nehézkesen történik.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 375 (45%)
- Kissé volt problémás: 191 (23%)
- Időnként volt csak nehéz: 145 (18%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 100 (12%)
- Rettenetesen nehéz volt: 19 (2%)
„A táplálás a csecsemő egészséges fejlődésének meghatározója, ugyanakkor a szülők önbizalmát és szülői kompetenciaérzését is nagyban befolyásolja. Az anyák gyakran szembesülnek szoptatási nehézségekkel, amiről kevés szó esik a szülési felkészítés során, így sok esetben nincsenek rá felkészülve. Az ebből fakadó bizonytalanság, illetve a sokszor nyomasztó elvárásként ható gyarapodási számok, a napi mérlegelés szorongást okozhatnak a friss szülőkben. Mindeközben az apák keresik a támogatás és bevonódás lehetőségeit.
Éppen ezért fontos, hogy szülőkminden információt és érzelmi támogatást megkapjanak, hogy mielőbb magabiztosabbak lehessenek ebben az új szerepben. Ebben fontos szerepe van a gyermekorvosnak, a védőnőnek, akik tájékoztathatják a szülőket arról is, hogy igénybe tudják venni például egy szoptatási tanácsadó szakértelmét a táplálás kérdésében.” – mondta el a pszichológus.
Anyai szorongás, pánik
A felmérés kimutatta, hogy az anyák 31%-a legalább időnként tapasztalt szorongást, pánikot vagy akár depressziót az első év során.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 377 (45%)
- Kissé volt problémás: 197 (24%)
- Időnként volt csak nehéz: 116 (14%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 95 (11%)
- Rettenetesen nehéz volt: 47 (6%)
„A szülés utáni időszak érzelmileg és mentálisan is rendkívül megterhelő, így tapasztalhatnak különböző mértékű szorongást, pánikot vagy akár depressziót az első év során az anyák. A saját vagy a környezet elvárásai, a fizikai kimerültség, az alváshiány és a hormonális változások mind-mind hozzájárulhatnak a mentális problémák kialakulásához.
Nagyon fontos, hogy lehessen ezekről a problémákról nyíltan beszélni, és ne kelljen elrejteni a küzdelmeket. A család és a partner aktív bevonása, illetve a megfelelő szakmai segítség (pszichológus, támogató anya-csoportok) kulcsfontosságúak, hogy az anyák ne maradjanak egyedül a nehéz érzésekkel, és időben segítséget kapjanak.Ha az anya úgy érzi, hogy tartósan rossz a közérzete, túlzott szorongást, érzelmi ürességet vagy kétségbeesést tapasztal, érdemes minél előbb szakemberhez fordulni.” – tanácsolja a szakember.
Egyedüllét
Az egyedüllét, a társas támogatás hiánya és az alváshiány fokozza ezeket az érzéseket. 39%-uk mondta, hogy érezte magát magányosnak és elszigeteltnek.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 286 (34%)
- Kissé volt problémás: 224 (27%)
- Időnként volt csak nehéz: 153 (18%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 117 (14%)
- Rettenetesen nehéz volt: 56 (7%)
„Az egyedüllét szintén gyakori kihívás, amellyel az édesanyák szembesülnek az első időszakban, és ez pszichológiai szempontból komoly hatással lehet a mentális jóllétre. Az anyák akár egész napokat töltenek egyedül a babával, miközben társas kapcsolataik beszűkülnek, a párkapcsolati dinamika átalakul, és a munkahelyi közegből is kikerülnek. Az egyedüllétből kialakulhat az elszigeteltség érzése, ami fokozhatja a stresszt, sőt szintén hozzájárulhat a szülés utáni depresszió kialakulásához is.
Fontos, hogy az édesanyák felismerjék: az egyedüllét nem egyéni kudarc, büntetés, hanem egy természetes, átmeneti állapot ebben az életszakaszban. Tudatos kapcsolatápolással, énidő beiktatásával és a környezet támogatásának elfogadásával csökkenthető az elszigeteltség érzése, ami hosszú távon az anya mentális és érzelmi egyensúlyát is segíti.
Fontos üzenet ebben az időszakban is, hogy kapcsolódjunk! Anyaklubok, baráti találkozók, vagy akár online közösségek segíthetnek abban, hogy az édesanya ne érezze magát egyedül. Egy előre betervezett baráti telefonhívást vagy rendszeres séta a szabadban is segíthet a bezártság érzésének oldásában.”
Feleség szerep kihívásai
Az anyák 42%-a számolt be arról, hogy ha csak időnként is, de nehézséget okozott számukra a párkapcsolatuk fenntartása a baba érkezése után. Sokan úgy érezték, hogy az anyai teendők háttérbe szorítják a házastársi kapcsolatot.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 292 (35%)
- Kissé volt problémás: 192 (23%)
- Időnként volt csak nehéz: 171 (21%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 129 (15%)
- Rettenetesen nehéz volt: 46 (6%)
„A gyermek születésével a párkapcsolati dinamika is jelentősen átalakul. Az anyák 35%-ának nehézségei a párkapcsolat fenntartásában arra utalnak, hogy az újszülött gondozása gyakran háttérbe szorítja a házastársi intimitást és a közös minőségi időt. A mindennapi teendők, a kimerültség és az érzelmi túlterheltség miatt sokan úgy érezhetik, hogy a párkapcsolati kötődés gyengül, és a kommunikáció is megváltozik.
Fontos, hogy a pár tagjai tudatosan szánjanak időt egymásra, hogy fenntartsák a kapcsolatuk intimitását. A hétköznapokba becsempészett apró, kedves gesztusok, az odafigyelés, egymás meghallgatása segíthet új szinten is megerősíteni a párkapcsolatot.”
Háztartás vezetése gyerek mellett
A háztartás vezetése és a baba gondozása együttesen további megterhelést jelentett, 53% nyilatkozta, hogy küzdött ezek egyensúlyának megtartásával (eltérő mértékben).
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 165 (20%)
- Kissé volt problémás: 222 (27%)
- Időnként volt csak nehéz: 207 (25%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 182 (22%)
- Rettenetesen nehéz volt: 56 (6%)
„Az újszülött gondozása 0-24 órás feladat, ami folyamatos készenlétet kíván meg. A háztartási feladatok, amelyek korábban rutinszerűen elvégezhetőek voltak, energia és idő hiányában háttérbe szorulhatnak, vagy éppen állandó stresszforrássá válhatnak.
Fontos tudatosítani, hogy ebben az időszakban átalakulnak a prioritások, a korábbi megszokott rutin felülíródik, és ennek eredménye, hogy nem lehet minden háztartási feladatot ugyanúgy elvégezni. Keressük meg azt az egyensúlyt, amit tartani tudunk, illetve itt is érvényes, hogy kérjünk segítséget, hogy jobban érezhessük magunkat az otthonunkban.”
Anyagi biztonság
Az egyik legjelentősebb kihívás az anyagi biztonság megteremtése. A válaszadók nagy része úgy érzi, hogy komoly stresszt jelent előteremteni mindent, amire a családnak szüksége van, legyen szó a baba alapvető ellátásáról, a lakhatás biztosításáról vagy egyéb költségekről. Ez a pénzügyi nyomás sok esetben további mentális terhet ró az édesanyákra.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 172 (21%)
- Kissé volt problémás: 262 (31%)
- Időnként volt csak nehéz: 164 (20%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 163 (19%)
- Rettenetesen nehéz volt: 72 (9%)
„A gyermekvállalás jelentős pénzügyi terhekkel is jár. A bevételek csökkenése – az egyik szülő kiesése a munkából – és a kiadások növekedése (pelenkák, tápszerek, orvosi költségek stb.) együttesen fokozhatják a bizonytalanságérzetet. A szorongás, a jövőtől való félelem és a folyamatos megélhetési aggodalmak csökkenthetik a szülői kompetenciaérzést, sőt, hozzájárulhatnak a mentális kimerültséghez és konfliktusokhoz vezethetnek a családban.
Az első évek megtervezése, a pénzügyi tudatosság segíthet csökkenteni ezt a bizonytalanságérzetet. Fontosnak tartom azt is, hogy az szülők közötti nyílt párbeszéd legyen a pénzügyekről is, ez is oldhatja a feszültséget és a stresszt.”
Baba gyakori nyugtalansága, sírása
A babák gyakori nyugtalansága és sírása szintén sok édesanya számára megterhelő. Az éjszakai ébredések, a hasfájás vagy a fogzás okozta vigasztalhatatlan sírás nagy fokú fáradtsághoz és kimerültséghez vezet, amely hosszú távon érzelmileg is megviselheti a szülőket.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 198 (24%)
- Kissé volt problémás: 275 (33%)
- Időnként volt csak nehéz: 189 (28%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 110 (13%)
- Rettenetesen nehéz volt: 60 (7%)
„A sírás az első hónapokban mindennapos jelenség, ám nem feltétlenül utal problémára. A csecsemő sírása egy természetes kommunikációs és igénykifejezési eszköz, azonban a gyakori és nehezen csillapítható nyugtalanság jelentős stresszforrást jelenthet a szülők számára.
Fontos megérteni, hogy a sírás nem a szülői kompetencia hiányát jelzi. A nyugtalanság okai nagyon változatosak lehetnek (fáradtság, hasfájás, túlzott ingerek stb.), de az is előfordul, hogy a sírás csillapítása nem azonnal sikerül, és ez is teljesen normális.
A szülők számára fontos, hogy ne maradjanak egyedül a nehézséggel, kérjenek támogatást a védőnőtől, egyéb segítőktől, illetve ha indokolt, az egészségügyi okok kizárása érdekében gyermekorvostól.”
Szülésélmény feldolgozása
A szülésélmény feldolgozása is meghatározó téma volt a válaszadók körében. Több édesanya traumatikus szülésélményről számolt be, amelyet sokan még hónapokkal később is nehezen dolgoznak fel. Az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos élmények, a váratlan komplikációk és a szülés során átélt kiszolgáltatottság érzése hosszú távon hatással lehet az anyák mentális állapotára.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 446 (54%)
- Kissé volt problémás: 155 (19%)
- Időnként volt csak nehéz: 71 (8%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 81 (10%)
- Rettenetesen nehéz volt: 78 (9%)
A szülés egy életre szóló élmény, ami fizikailag és érzelmileg is képes meghatározni az első éveket. Vannak, akik számára a szülésélmény megerősítő és pozitív tapasztalat, mások számára viszont traumatikus, kiszolgáltatottsággal vagy kontrollvesztéssel járó esemény is lehet.
Egy nehéz szülésélmény feldolgozás kulcsfontosságú, mivel nemcsak az anya mentális egészségére, hanem az önbizalmára és a gyermekkel való kötődésére is hatással lehet. Az érzések elfojtása helyett érdemes időt és teret adni az átélt élmények tudatosításnak, akár feldolgozó csoportokban, akár egyénileg, pszichológus szakemberrel.
Szeparációs szorongás
A szeparációs szorongás kezelése is sok édesanya számára kihívást jelentett. A babák természetes igénye az anyai közelségre gyakran megnehezíti az egyéni és családi élet egyensúlyának fenntartását, különösen akkor, amikor az édesanya újra munkába állna, vagy amikor szüksége lenne egy kis pihenésre.
Korábban egy teljes blog posztot szántunk annak, hogy hogyan lehet a szeparációs szorongás tüneteit enyhíteni.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 381 (46%)
- Kissé volt problémás: 209 (25%)
- Időnként volt csak nehéz: 140 (17%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 70 (9%)
- Rettenetesen nehéz volt: 27 (3%)
„A szeparációs szorongás a személyiségfejlődés természetes része, ami jellemzően 8-9 hónapos korban jelentkezik, amikor a csecsemő felismeri, hogy az anyja egy tőle különálló személy, és az eltűnése bizonytalanságot ébreszt benne. Ez a kötődési folyamat része, amely az anya-gyermek kapcsolat biztonságossá válását és a gyermek érzelmi fejlődését támogatja. Ami ilyenkor megjelenik viselkedéses szinten, hogy amikor az anya kimegy a szobából vagy leteszi, a baba síni kezd, illetve az idegenekkel szemben is bizalmatlanabbá válik, holott korábban már jól eljátszott egyedül és kereste a társaságot is.
Ez a változás a szülők számára is kihívás, hiszen egyrészt az anyától folyamatos jelenlétet és érzelmi elérhetőség kíván meg, miközben az apa azt élheti meg, hogy a személye sokszor nem elfogadott, és kiszorul az anya-gyermek kapcsolatból.
Átsegíthet ezen az időszakon, ha a fokozatosságot szem előtt tartjuk az elválásoknál, amik legyenek lehetőség szerint egy napi rutin szerint kiszámíthatóak. Ez, és a gyermek érzelmeinek elfogadása segíthet enyhíteni a nehéz érzéseket.”
Énidő (hiánya)
Végül, de nem utolsósorban, az „énidő” hiánya az egyik legnagyobb probléma, amellyel a kisgyermekes édesanyák szembesülnek. Sokan úgy érzik, hogy a nap 24 órájában a gyermekük igényeihez kell alkalmazkodniuk, és alig marad idejük saját magukra. A folyamatos készenlét és a pihenés hiánya idővel mentálisan és fizikailag is kimeríti az anyákat, ami tovább fokozza a stresszt és a túlterheltséget.
A válaszok eloszlása öt elemű skálán:
- Egyáltalán nem jelentett gondot: 183 (22%)
- Kissé volt problémás: 262 (32%)
- Időnként volt csak nehéz: 200 (24%)
- Nehéz volt, de megoldottuk: 100 (12%)
- Rettenetesen nehéz volt: 85 (10%)
„Az anya saját magára fordított idő hiánya is gyakori kihívás a kisgyermekes édesanyák életében, hiszen folyamatosan a gyermeke igényei kerülnek előtérbe, sokszor a saját szükségletek rovására, ami hosszú távon kimerültséghez, stresszhez vezethet.
Az énidő akadálya ugyanakkor sok esetben pont az anyai bűntudat, amely abból fakadhat, hogy az anya úgy érzi, minden percét a gyermekével kell töltenie, mert ettől lesz jó szülő. Így indul el a kiégés ördögi köre, hiszen az énidő alapvető szükséglet a mentális jóllét fenntartásához.Jó megtapasztalni, hogy egy feltöltődött, boldog anya kiegyensúlyozottabb, türelmesebb és érzelmileg rugalmasabbtud lennia szülői szerepében is.
Segítséggel minden könnyebb, legyen szó mozgásról, hobbiról vagy pihenésről. De kezdetben gondolkodhatunk csak kis lépésekben is, hiszen egy kádfürdő, egy rövid séta, egy nyugodt kávé, néhány oldal elolvasás is rengeteget tud adni, hogy kapcsolódjon és visszataláljon önmagához az anyuka. – mondta el a pszichológus.”
🔍 A grafikont kicsit nagyobb méretben eléred ide kattintva.
Támogatás és segítség
A kérdőív eredményei alapján a gyerekneveléssel és a mindennapi teendőkkel járó feladatok nagy része az édesanyákra hárul. Csupán a válaszadók 28,2%-a mondta, hogy párjával fele-fele arányban osztják meg a gyerekkel kapcsolatos teendőket, míg 35,4%-uk úgy érzi, hogy döntően ők végzik ezeket a feladatokat. További 27,8%-uk szerint ugyan kapnak némi segítséget a párjuktól, de az anyákra hárul a feladatok döntő része. A legnehezebb helyzetben azok az édesanyák vannak, akik úgy érzik, hogy minden egyes teendő rájuk hárul – ez a válaszadók 8,2%-ára jellemző.
A külső segítség szintén jelentős szerepet játszik a családok életében. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a szülőknek legalább néha van-e lehetőségük egy kis időt eltölteni egyedül vagy kettesben. A válaszadók 28,2%-a számíthat rendszeres támogatásra, míg 57,7%-uk időnként kap segítséget. Ugyanakkor 14,1%-uk teljesen egyedül viszi a gyermekneveléssel járó feladatokat. A leggyakoribb segítők a nagyszülők, akik az esetek 79%-ában támogatják a szülőket. A rokonság többi tagja 20,6%-ban, míg a barátok 10%-ban nyújtanak segítséget. Bébiszitterek csak elenyésző mértékben vesznek részt a gyereknevelésben. Mindőssze két kitöltő nyilatkozott úgy, hogy bébiszitter segítségét veszik igénybe.
Azok az édesanyák, akik rendszeresen vagy időnként kapnak támogatást, kevésbé érzik magukat túlterheltnek, míg a teljesen egyedülállók gyakrabban számolnak be kimerültségről és stresszről. A kérdőív eredményei rávilágítanak arra, hogy a családon belüli és külső támogatás mennyire meghatározó tényező a kisgyermekes édesanyák mindennapi jólétében.
Tervek a jövőre nézve
A válaszadók 39%-a tervezi, hogy további gyermeket vállal, míg további 26%-uk még bizonytalan ebben a kérdésben, de elképzelhetőnek tartja. 35% nyilatkozott úgy, hogy több gyermeket már biztosan nem szeretne vállalni.
Érdemes itt is megemlíteni azt a tényt, hogy a kitöltőink 60,4% volt egy gyermekes édesanya.
Mit tudunk a felmérést kitöltő édesanyákról?
A felmérésben részt vevő 849 édesanya életkora változatos, azonban többségük a 25-40 év közötti korosztályba tartozik. A válaszadók jelentős része első gyermekes szülő 60,4 %, de sokan már több kisgyermeket is nevelnek (két gyermeket 24, 3%-uk, három gyermeket 11,3%-uk, 4 vagy több gyermeket 4%-uk). A kitöltők körében akadtak olyan édesanyák is, akik egyedülállóként vállalják a gyermeknevelés kihívásait (4,4%). Lakóhely szerint a válaszadók megoszlása is sokszínű: a fővárosban, megyeszékhelyeken, kisebb városokban és falvakban élő anyukák egyaránt képviseltették magukat, így a kutatás széles társadalmi réteget ölel fel.
Összegzés
A kisgyermekes anyák számára az első év tele van kihívásokkal, de a megfelelő támogatás és információ sokat segíthet ezek leküzdésében. A szülői közösségek, a családi segítség és a mentális egészség támogatása kulcsfontosságú szerepet játszhat abban, hogy az édesanyák magabiztosabban és kiegyensúlyozottabban éljék meg ezt az időszakot. Az eredmények azt mutatják, hogy a legnagyobb kihívások egyszerre érintik a fizikai, érzelmi és anyagi terheket, ezért fontos lenne, hogy több támogatást és segítséget kapjanak ebben az időszakban.
A felmérés eredményei rávilágítanak arra, hogy a kisgyermekes anyák támogatása nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is kiemelt figyelmet érdemel.
Szakértőnk: Hegedűs Linda – Okleveles pszichológus
https://hegeduslindapszichologus.hu/
A cikk átvehető forrás aktív linkkel történő megjelölése mellet.
